All change please, all change please

Most kivételesen rögtön a címben szerepel a kedvenc metrós szófordulat, és kedves angolulul nem tudó olvasóknak már jön is a fordítás. Kattintás után persze :)

Ezt akkor szokták mondani, amikor mindenkinek át kell szállni másik vonatra, mert valamiért nem megy tovább a metró.

Mostanában sajnos szomorú szelek fújnak Angliában :(, de majd remélem egyszercsak jön napsütés is.

Legutóbb azt írtam, hogy az itteni emberekről írok, egy kis angliás bemutatás keretében.
Az már közhelynek számít, hogy mennyire sokszínűek az emberek erre. Inkább úgy mondanám, hogy ez a szín inkább fekete, barna és néha fehér. Kultúrát tekintve úgy kell vadászni az angolt, inkább afrikai, indiai, és egyéb ázsiai kultúrák keverednek egymással.
Rengeteg a kelet európai is.
Egy-két sztereotípiát meg is cáfolnék az elején az angolokkal kapcsolatban. Az első, hogy nagyon merevek. Szerintem tökre nem azok, még lazábbak is életfelfogásban, mint a magyarok. Nincsennek rágörcsölve a dolgokra, és sokkal nagyobb közösségi érzése van az embernek, még így kívülállóként is. Nagyon odafigyel még a hétköznapi ember is, hogy közösségben legyen, és hogy építse is azt. Pl tök menő dolog itt a jótékonysági munka. Rendese munka mellett néha elmennek hétvégén, és besegítenek itt-ott.
A másik nagy sztereotípia, hogy sok teát isznak. Ez sem igaz, mert rengeteget :) mást nem is nagyon láttam őket inni, kb óránként letolnak egyet. Mondjuk amilyen idő van, nem is csodálom.
Az időjárásról is azt szokták mondani, hogy sokat esik itt az eső. Nem is igaz múlt héten is elállt 5 percre :)

Gondolkodtam, hogy lehetne összeszedetten írni róluk, de igazából ezt így érezni kell, nehéz leírni szavakkal. Személy szerint én nagyon szeretek itt lenni, mert a hétköznapokban nem a problémát keresik, hanem a megoldásokat. Ezzel persze nem Mo.-ot akarom szídni, mert szerintem ott is el lehet boldogulni.

Újabban sajnos már nem annyira szeretem a melóhelyet. Semmi komoly, csak éppen kezdem látni a szerződéses lét hátrányait. Sajnos a kontraktorok mindig kívülállóak maradnak, és nem tartoznak igazán a céghez és ezt egyre többször érzem. Pl kb naponta megkérdezi valaki, hogy meddig fogok még maradni itt, vagy simán egyik napról a másikra átteszik a cuccomat egy másik asztalhoz. Ezek apró dolgoknak tűnnek, de azért hosszú távon nem jó, ha nem érzem magam a csapathoz közel. A legnagyobb rossz persze az, hogy amikor lejár a szerződésem, akkor mindig tanakodnak, hogy meghosszabítsák, vagy nem.

Ezért is döntöttem úgy, hogy keresek egy hosszú távú helyet. Most van is egy nagyon jó cég, a reklámozásban a google a versenytársa. De még persze ez nagyon az elején tart, de eséyes a dolog.

Hát most a humor elmarad, bocsi, majd remélhetőleg hamarost visszajön.