Anglia - 1. rész

Na, most itthon vagyok, úgyhogy van egy kis időm Angliáról írni, annak ellenére teszem, hogy csak Londonban jártam eddig. Szóval ez majd bővül, feltéve, ha kiteszem a lábam :).


Éppen kis hazánkban tartózkodom egyébként, mert azért egy kis napfény és pihenés nekem se fog megártani. No de vissza az eredeti témához.

Megint ki kell hangsúlyoznom, hogy csak két hónapja vagyok ott, és túl sok tapasztalatom nincsen, de azért néhány dolgot le tudtam ennyi idő alatt is szűrni.

Az egyik legfontosabb dolog, amivel az ember itt szembesül, hogy itt mindenért meg kell küzdeni, de még a legapróbb dolgokért is. Ezért sok embernek bele is törik a bicskája a dologba sajnos. Szóval ha valaha is azt tervezed, hogy idejössz, akkor ajánlom, hogy jó sok előkészülettel tedd meg, mert már itt megtapasztalni hm.. elég fájdalmas, és minden tudás sok-sok pénzt fog megspórolni.

Egy magyar embernek a legérdekesebb része, hogy az egész rendszer bizalmon alapszik. Ezt a bizalmat viszont távolról sem olyan egyszerű megszerezni. Mondhatjuk úgy is, hogy egy-két évet le kell itt húzni, hogy az emberek higgyenek neked. A mostani állapotomban még egy sim kártyát se tudtam elintézni előfizetéssel, mert nem hitték el, hogy 21 fontot ki tudok pengetni havonta, és az se érdekli őket, hogy nem két fontot keresek egy hónapban.
A lakás bérlése még keményebb dolog. Itt több joga van a bérlőnek, mint a tulajnak (pl. ha 6-7 hónapig fizeted a közüzemi díjakat, az albérleti díjat nem, akkor nincs joga kitenni a lakásból a tulajnak). Ezért szinte mindegyik albérlet ingatlanos irodán keresztül megy. Ők viszont csinálnak egy kredit csekket, ami abból áll, hogy egy harmadik cégnek fizetsz azért, hogy nézze mikre költöttél. Minél többet költesz, annál gazdagabbnak számítasz.
Igen, jól olvasod, nem azt nézik, hogy mennyi pénz jön be hozzád, azt pont lesz@rják, az az érdekes, hogy mennyire szórod a pénzed.

Ezzel el is érkeztünk a fogyasztói társadalom részig, ami sajnos túl hatékony itt. Itt nem az utcák vannak tele óriás plakátokkal, hogy már hánysz tőlük, és nem akarsz több mosóport látni, hanem az Interneten találnak állandóan be, nagyon jól célzott reklámokkal. Én mindig azt látom, hogy jaj, basszus, pont ezt akartam venni. Ezt azért is tudják megtenni, mert szinte mindenhova meg kell adnod a személyes adataidat, és keményen le is ellenőrzik. Addig nem csinálsz náluk semmit, amíg nem tuti biztosak, hogy minden adat egyezik.
Persze tök jó, hogy nem irreleváns dolgokkal bombáznak, viszont így kétszer annyi energiát kell ráfordítani, hogy tényleg csak azt vedd meg, amit szeretnél.

A bankok itt külön fejezetet megérdemelnek. Kezdetben pitizni kell, hogy adjanak egyáltalán egy bankszámlát. Ha nincs munkád, címed, akkor felejtős, de még ezen  felül is kell a munkáltatótól egy igazolás, amiben kvázi könyörög, hogy csinálják meg a bankszámlát, plusz a lakcímhez is kell igazolás (nekem azt is a munkáltató igazolta, mert ugye én igazoltam neki, hogy ott lakom).
Utána se lesz könnyű a dolog. Mert amikor utalni próbáltam, akkor írták, hogy legyek szíves befáradni hozzájuk, vagy felhívni őket, hogy tényleg én akarom e elutalni a pénzt. Kb egy negyed órás procedúra után, ahol még a lábméretemet is megkérdezik, plusz olyan keresztkérdések után, hogy "volt ma egy vásárlása az x pékségnél reggel. ott mennyi volt az összeg?" nagy kegyesen hozzáadják az embert, akinek utalni akarok. Ezután persze az oldalukon pár kihíváson túl kell esni.
Azt is számon tartják, hogy mi a vásárlási mintám, és ha nem illik bele valami, akkor simán nem engedik. Utána persze fel kell hívni őket, hogy ugyan engedjék már meg.
Itt még fontos megjegyezni az első rész végén, hogy ha bármelyik biztonsági ellenőrzésen megbuksz, akkor általában egyből letiltják a számládat.

A következő rész hamarosan, amúgy is kezdem átlépni a hosszúsági határt, amit az emberek még elolvasnak :)